Trompenaars munkássága során az alábbi dimenziókat alakította ki:

Univerzalizmus – partikularizmus: az univerzalista felfogás szerint a jogok és kötelességek mindenkire, mindenhol és minden helyzetben egyaránt vonatkoznak; a partikularista szerint a jogok és kötelességek alkalmazása az emberi kapcsolatok, viszonyok függvénye.

Trompenaars kérdőíve három kis esettel vizsgálta a válaszadók értékítéletét ebben a viszonylatban. Ezek egyikében a legjobb barátunk kocsijában utazva ő gyorshajtás közben elüt egy járókelőt, és a bírósági tárgyalás során, mint egyetlen szemtanú, a mi vallomásunk dönt sorsáról. A kérdés: mit válaszolunk, ha megkérdezik, hogy barátunk átlépte-e a megengedett legnagyobb sebességet? Nyilvánvaló, hogy aki a bíróság előtt is elismeri a gyorshajtás tényét, annak felfogásában a törvény mindenkire ugyanúgy vonatkozik, legyen az a barátja, vagy idegen. Aki viszont azt vallja, hogy nem lépték túl a sebességhatárt a baleset bekövetkeztekor, az úgy értékeli, hogy bár elvileg barátja tettéért büntetés járna, de mivel kapcsolatuk szoros, kötelessége segíteni őt ebben a szorult helyzetben.

Kollektivizmus – individualizmus: Trompenaars üzleti szempontból elsősorban a célkitűzés és döntés folyamatát vizsgálja. Individualista kultúrákban az egyéni érdekek élveznek elsőbbséget és ezek meghatározása után tárgyalással, kompromisszumkereséssel jutnak közös álláspontra; a kollektivizmusban a csoport vagy közösség érdeke, jóléte feljebbvaló az egyénnél, így prioritást élvez az egyéni érdekek rovására is.

Semleges – érzelmes: ezen szempontpár alapján különíthetőek el azok a kultúrák, amelyekben az érzelmek nyilvános kifejezése elfogadott, így a társadalom tagjai egymással szemben akár rövidtávon is relatíve mély és őszinte kapcsolatokat építenek ki, illetve azok a társadalmak, amelyek szigorúan ügyelnek az egyéni érzelmek „pókerarc” mögé rejtésére, és kapcsolataik hosszabb ideig hidegek, tartózkodóak. Ez a szempontpár Hofstede férfias-nőies dimenziójának része, és megfeleltethető egy konkrét kérdésnek az általa használt kérdőívben.

Konkrét – diffúz: üzleti szemüvegen át vizsgálva a kultúrákat Trompenaars megkülönböztetett olyan kultúrákat, amelyeknél a főnök-beosztotti viszony mindenek felett áll, és így bármely környezetben abszolút meghatározza a két egyén interakcióit, valamint olyanokat, ahol a munkahelyen kívül a főnök és beosztottja, mint magánember, teljesen egyenrangú egymással.

Ezt a Hofstede-nél nem szereplő különbségtételt olyan kérdésekkel vizsgálta, minthogy mennyire tartja elfogadhatónak a mintában szereplő alany, hogy a városi focicsapatban – melyben mindketten aktívan játszanak – a beosztottja legyen a csapat kapitánya?

Státusz: a megkülönböztetés arra vonatkozik, hogy a társadalomban a hatalom, az elismerés kiérdemlésének alapja az elért eredmények, sikerek, vagy a kor, nem, esetleg társadalmi osztály.

Idő: szintén más kutatóktól vette át Trompenaars a szekvenciális és a szinkron idő fogalmát, melynek elsősorban a munkavégzés ütemezésére vonatkozik. A szekvenciális időfelfogású kultúrákban az egyének a különböző feladatokat egymás után végzik el, egy általuk meghatározott sorrendben. Jellemzően nagyon ügyelnek a határozott időbeosztásra, és nem szeretik, ha azt váratlan események felborítják. Ezzel szemben a szinkron kultúrákban nincs előre elkészített beosztás, a dolgozók egyidőben több feladattal foglalkoznak és rugalmasan alkalmazkodnak a váratlanul jelentkező eseményekhez.

Példaként elég megnézni egy amerikai menedzser íróasztalát: naptár, számítógépes tárgyalás-előjegyző rendszer, laptop és menedzserkalkulátor… mind azt szolgálja, hogy a vezető szigorúan beossza és betartsa a határidőket, találkozókat. Nála minden megbeszéléshez előre időpontot kell kérni, amiről ráadásul késni sem illik.

Természet: a természethez való viszony elnevezés alatt Trompenaars egy kultúra általános világlátását próbálja megfogni. Olyan felvetésekkel, mint “csak rajtam múlik, hogy mi történik velem” azt vizsgálja, hogy miként vélekednek egy kultúra tagjai saját életükről, sorsukról. Külső irányítottságúnak nevezi Trompenaars azokat a kultúrákat, amelyek a természettel való békés együttélésre helyezik a hangsúlyt, magukat is a természet részének tekintik, és feltételezik, hogy létezik valami feljebbvaló, amely a világot mai formájában elrendezte. Ezekben a kultúrákban nagy hangsúlyt kap a belső egyensúly megteremtése, a külső stabilitás biztosítása és az általános harmónia a környezettel. Belső irányítottságúak azok a kultúrák, amelyek magukat feljebbvalónak érzik a környezetnél, és igyekeznek korlátozni, irányítani a természetet. Az ilyen kultúrájú országokban komoly erőfeszítéseket tesznek a folyók szabályozására, vízierőművek létesítésére és a sivatagok betelepítésére. A társadalom tagjai saját sorsuk kovácsának tartják magukat, és ezt folytonosan bizonyítani akarják olyan lehetetlen vállalkozásokkal, mint például a legmagasabb hegy megmászása, az óceán átszelése és hasonlók.