Kluckhohn és Strodtbeck

 

Kluckhohn és Strodtbeck munkássága során az alábbi dimenziókat alakították ki:

Milyen az emberek alaptermészete? Jó – Rossz – Vegyes

Ez a szempont lényegében az embertársak iránti bizalomról szól, így a menedzsment számára óriási következményei vannak, elsősorban a humánerőforrás-politika terén. Ha az alapfeltételezés szerint jó az emberek természete, úgy a menedzser bizalommal építhet munkatársai motivációjára és képességeire, támogatja részvételüket a döntéshozatalban és az egész vállalati kommunikáció közvetlen és nyitott. Ellenkező alapfeltételezésből természetesen mindennek a fordítottja következik.Egy cégvezető szempontjából a képet tovább árnyalja, hogy mindkét véglet esetén megkülönböztethetünk olyan kultúrákat, amelyek az egyén alaptermészetét megváltoztathatónak, és olyat, amelyik megváltoztathatatlannak tartják.

Milyen az emberek viszonya a természettel? Domináló – Harmonikus – Alkalmazkodó

Az emberek természettel kapcsolatos felfogásával erős összefüggést mutat a vállalati tervezés, stratégia alkotás és ellenőrzés gyakorlata. Minél inkább domináló egy kultúra, annál erősebben érzi a gazdasági környezetet is befolyásolhatónak, tudatosan a vállalat képére alakíthatónak, ezért előre meghatározott akciókkal igyekszik azt saját előnyére alakítani, terveket határoz meg, melyben előrejelzi a jövőt, majd ellenőrzi azokat, és az eltérésekből, tévedésekből újabb akcióterveket készít. Egy alkalmazkodó kultúra ezzel szemben inkább sodródik a környezeti változásokkal, és céljait a mindenkori helyzethez igazítja anélkül, hogy megkísérelné annak kedvező irányba terelését.

Milyen az emberek viszonya más emberekhez? Egyenes (Hierarchikus) – Közösségi (kollektivista) – Individualista

Lineáris társadalmakban a vállalati kommunikáció fő jellemzője az egyenes, fentről lefelé történő utasítás, a hierarchikus szervezeti struktúra és a – koron, szenioritáson, nemen vagy más jellemzőn alapuló – hatalom tisztelete. A másik két értékelés értelmezése nagyon hasonló a Hofstede-nél részletesen bemutatásra kerülő alapdimenziókhoz. 

Mi az emberi létezés fő jellemzője? Cselekvés – Létezés – Tartás

A cselekvő társadalmakban a munka központi helyet foglal el az egyének életében, ám elsősorban saját, és nem a vállalat érdekeiből, ugyanis az egyik legfontosabb kulturális érték a – pénzben és más mutatókkal – mért egyéni teljesítmény. A “cselekvő” egyének gyakorlatorientáltak, kezdeményezőek és jellemzően hosszú távra előre terveznek. Ezzel szemben a “létező” társadalmakban a legfontosabb érték az emberi kapcsolatok és érzelmek lehető legalaposabb megélése, ezért az egyének inkább kapcsolatorientáltak, spontánok és rövidtávra sem feltétlenül terveznek. Ilyen kultúrákban az egyén legfontosabb mértéke a születéséből, korából, neméből, családjából és kapcsolataiból származtatott társadalmi státusza. Végül az utolsó kategóriába olyan kultúrák kerülnek, ahol a hangsúly az előző két véglet közötti egyensúlykeresésen, az egyén végletes igényeivel szembeni önkontrollon van. 

Milyen az emberi tevékenységek időhorizontja? Jövő – Jelen – Múlt

A jövőorientált társadalmakban a múlt eredményeinél sokkal fontosabb a megfelelő változások elindításával megtervezni és elérni a jövőbeli eredményt. Vállalati szinten a környezetelemzés, a folyamatos javító változás irányítása és a stratégiaalkotás a hangsúlyos terület, míg egyéni szinten az állandó képzés és karriertervezés. A múlt felé tekintő kultúrákban a vállalat tiszteli az évek tapasztalata során összegyűlt hagyományokat, ezért ellenáll a radikális változásoknak, jövőbeli tervek készítésekor, vagy problémák esetén a meglévő folyamatokra, tendenciákra támaszkodik. Jelenorientációjú vállalatoknál a legfontosabb az azonnali eredményteljesítés, ezért a korábbi terveket gyakran módosítják, igazítják az aktuális helyzethez. Ilyen kultúrák nem kerülik a változást, de nem szeretik a radikális szakításokat és a hosszan elhúzódó, azonnali eredményeket nem produkáló átalakításokat. 

Milyen az emberek térfelfogása? Magán – Közös – Vegyes

Olyan kultúrákban, ahol a teret magánjellegűnek tekintik, nagy jelentősége van a magántulajdonnak és az egyéni jogoknak, az általános munkakapcsolatok pedig jellemzően hidegek és távolságtartóak. A vállalatoknál mindez az egyszemélyes irodahelységekben, a zárt ajtók mögött folytatott tárgyalásokban, a szigorúan előre egyeztetett időpontokban és a váratlan vendégeket távoltartó titkárnőkben jelentkezik. A másik póluson nagy közösségi irodahelységeket, nagy létszámú és nyitott egyeztetéseket, közvetlenebb munkakapcsolatokat és kevesebb titkárnőt találunk. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy kevésbé tisztelnék a magántulajdont, a különbség inkább az annak tulajdonított fontosságban rejlik.